A blog indulása alkalmából szeretnék egy pár bevezető gondolatot leírni, hogy szerintem miért fontosak a kapcsolataink, legyen az szerelmi, vagy baráti.
Az emberiség legfőbb mozgatóereje a kapcsolat.
Minden mindennel és mindenki mindenkivel kapcsolatban áll. Így szerzünk információt, így közlünk, így éljük le az egész életünket.
Az ismertség. Gondoljunk bele, mennyire fontos ez a mérce a mai világunkban. Az ismertség is egyfajta kapcsolat. Mennyire vagy népszerű? Netán híres?
Mindenki híres akar lenni. Belül mind azt érezzük, hogy egy kicsit többek vagyunk a többieknél, és hisszük azt, hogy el fogunk érni valamit, ami után mindenki tisztel fog, vagy mindenki megismeri majd a nevünket.
Persze egy idő után rá kell jönnünk, hogy ez nem biztos, hogy így van. A világnak csak egy egészen apró ezreléke mondhatja el magáról, hogy híres. (Arról nem beszélve, hogy ennek a nagy része nem is tett le olyan nagy dolgokat az asztalra)
Legyünk akkor népszerűek!
Jó a dumánk, meg a stílusunk, partiképesek vagyunk, és egy csomó ember vesz körül minket, akik közül bárkit megismerhetünk. Azért ez elég király dolog, nem?
Csakhogy egy idő után ez is üressé tud válni. Ismerünk mindenkit, de nem igazán kötődünk senkihez. Nincs egy biztos pont az életünkben.
Nincs egy olyan személy, akivel bármit megoszthatnánk. Hiába vagyunk népszerűek: valami még hiányzik a boldogsághoz...
Legtöbbünk életében még a fent említettek megélése előtt is kialakulnak a baráti kapcsolatok. Ezek már sokkal fontosabbak, és értékesebbek, mint az ismeretségeink.
Rengeteg élményt élünk át velük, és általuk többnek érezzük magunkat. De szerintem nem kell ezt tovább taglalnom, tudjuk miről van szó.
Van azonban a barátságnál egy még mélyebb érzés, ami egyidős az emberiséggel: a szerelem. Ez a legkülönlegesebb és a legértékesebb mind közül.És éppen ekörül vannak a legkülönbözőbb vélemények is. Valaki azt mondja, hogy nem olyan fontos. Nos, lehet hogy ennek az embernek valaha volt egy ilyen kapcsolata, de csalódott benne. Vagy a másik eset, hogy még nem volt neki, és ezért nem látja be.
Valaki szerint csak egy ilyen ember van az életben, és olyan is van, aki azt mondja, hogy első pillantásra fel lehet ismerni.
De ez mind lényegtelen. Aki átéli, az belül tudja. Akármit is mondjon rá a külvilág.
A szerelem egy nagyon különleges dolog, és általa kialakul két ember között a legmélyebb kapcsolat.
Több ez, mint barátság; ez egy közös érzelmi hullámhossz, ami a szerencsésebbek körében egy életen át tart, és igencsak izgalmas élményekkel kecsegtet.
Felmerülnek azonban kérdések, amiket nem egyszerű megválaszolni, és mindenkinek megvan róla a különböző szubjektív véleménye.
Például, hogy lehet-e keresni a szerelmet, vagy az inkább derült égből villámcsapásként talál-e ránk.
Vagy, hogy létezik-e örök szerelem.
Kialakulhat-e barátságból szerelem?
Nem akarom tovább húzni a szót, mert nem bonyolult a megoldás:
A szerelemnek, mint minden más kapcsolatnak is az az alapja, hogy akarjuk-e, és ha megkaptuk, képesek vagyunk-e fenntartani azt. Persze ennek oda-vissza kell működnie.
Erre épül továbbá a kölcsönös bizalom, az őszinteség, a másik fél tisztelete, és még sorolhatnám.
Végezetül pedig nézzetek meg egy jó kis videoklippet, ami összefoglal egy egészségesen működő, dinamikus kapcsolatot. Érzelemdús, vicces és komoly is egyaránt.
Bonyolultnak hangzik? Nem az!
Ha minden spontánul és természetesen jön, nem kell odafigyelnünk ezekre a dolgokra, csak azt fogjuk érezni, hogy milyen boldogok vagyunk együtt!
;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése