Összeköltözés

A mai bejegyzésben az összeköltözésről szeretnék nektek írni. Ez egy olyan téma ami személyesen is érint. Nagyon fiatalok vagyunk a párommal, legfőképp én a 19 évemmel, és ezért gyakran meglepődnek, mikor kiderül, hogy mi már együtt élünk.


Az élet úgy hozta, hogy más lehetőségünk nem nagyon akadt, minthogy meghozzuk ezt a döntést. Mint már egy előző bejegyzésből tudjátok, hogy először a gimiben jöttünk össze, majd szakítottunk, utána rá egy évre pedig távkapcsolatban éltünk. 9 hónap együttlét után el kellett gondolkoznunk hogyan is tovább. Végeztem én is a gimivel, és az ország két különböző pontján tanultunk volna. Lehetetlen lett volna fenntartani a kapcsolatot. Kicsit bátortalanul, de gondoltuk belevágunk. Hál' Istennek a szüleink is támogadtak minket ebben. ami nagyban könnyített a helyzeten, hogy nem kellett megküzdenünk a szülői ellenállással.

Viszont sokan nagyon negatívak és vészjóslóak voltak. Túl korainak tartották, hogy ilyen hamar, ilyen komolyan elkötelezzük magunkat egymásnak. Mi sem tudtuk pontosan, hogy ez jó hatással lesz-e a kapcsolatunkra, hogy jól döntöttünk-e, de azt tudtuk, hogy meg kell próbálnunk, mert szerettük egymást és más lehetőség nem volt.

Az összeköltözéssel lezárult egy időszak. Vége lett a randizgatásnak,vége lett a hiányérzetnek, amit iszonyatosan éltünk meg a távkapcsolat idején, de paradox helyzet, mert a hiányzás is tud hiányozni.:) Márha értitek mire gondolok. Egy új világ nyílt meg előttünk. Nagy kihívásokkal álltunk szemben. Helyt akartunk állni, mind az új suliban, mind egymás mellett. És úgy gondolom ez sikerült is. Már fél éve együtt lakunk, és nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de úgy gondolom ennél jobb döntésünk nem is lehetett volna.
1. Sokkal jobban ragaszkodunk egymáshoz. El sem tudjuk képzelni azt, hogy ne együtt legyünk, hogy ne osszunk meg egymással a mindennapjainkat, a szabadidőnket, az estéket, a reggeleket.
2. "Lakva ismerszik meg az ember." Tartja a mondás. Ez teljes mértékben így van. Megismertem a párom olyan oldalait, amik előtte nem derületk volna ki sohasem. Legyen ez pozitív vagy akár negatív tulajdonság. De úgy gondolom, hogy akit igazán szeretünk elfogadjuk annak amilyen. Persze ha kiderülne, hogy egy szadista pszichopata, aki fogva tart a fürdőben akkor nem lenne igaz.:) De szerintem egyértelmű, hogy mire is akarok kilyukadni.
3. Nem múlt el a varázs, Nem múlt el a szerelem, nem unjuk egymást. Igaz nem 15 éve élünk együtt, ki tudja addigra mi lesz, de azért jó érzés, hogy nem derült ki nem is illünk össze.
4. Veszekedések. Igen azok vannak. Előtte mikor hetente egyszer-kétszer találkoztunk nem veszekedtünk sose. Hiszen nem volt min. Örültünk, hogy együtt tudtuk tölteni azt a kis időt. Viszont a mindennapi együttlét szül olyan apróbb nézeteltéréseket amelyek teljesen normálisak, ha vannak egy kapcsolatban. A veszekedés nem azt jelenti, hogy nem jól működik közöttünk valami. Hiszen minden ember máshonnan jön. mások a szokásai, máshogy látja a világot. Előfordulhat , hogy nem mindenben azonos a véleményünk, és ezek a viták erősíthetik is a kapcsolatot. Természetesen itt sem a naponta előforduló ordibálásokról, az értelmetlen szurkálódásokról van szó.

Összességében úgy gondolom, ha az egyetem miatt nem kellett volna elgondolkoznunk ezen, akkor nem biztos, hogy mi összeköltöztünk volna még. De nagyon örülök, hogy ez így alakult. Viszont fontos, hogy ne hamarkodjátok el a döntést. Minimum fél év szükséges ahhoz, hogy megismerd a másik szándékait, de az tényleg a minimum. Én nem értek egyet azokkal, akik pár hét vagy hónap után összeköltöznek! De kinek mi. Fontos, hogy minden ember más. Mindenkinek más idő kell ahhoz, hogy elkötelezze magát, de az is lehet, hogy az összeköltözés előtt minden szuper, és csak utána romlanak meg a dolgok.

Igazából a végtelenségig ragozható ez a téma. ha valakit részletesebben érdekelne, vagy tippekre van szüksége ami nekünk bevált, vagy segítségre az nyugodtan írjon! Szívesen várjuk a véleményeket is. Köszönöm, hogy elolvastátok! Mindenkinek mosolygós, szép napot! :)