Biztosan nem ismeretlen a téma. Előfordulhat, hogy a férfiaknál, a legnagyobb lelkesedés ellenére sem működik az, aminek működnie kéne. Azt tudjuk a férfiak ilyen helyzetben, hogyan reagálnak. Drámaként fogják fel, lefagynak, és úgy érzik megsemmisültek, és többet nem is akarnak a szemünk elé kerülni. De hogy látja ezt egy nő? Én egy saját tapasztalatom alapján szeretném ezt elmesélni.
A párommal gimnáziumban ismerkedtünk meg. Én 10.-ikes voltam ő pedig végzős. Mindketten szüzek. 4 hónapig voltunk együtt, de mivel nem akartuk elsietni a szexet, egy kis tipi tapin, simogatáson kívül más nem nagyon történt. Ismerkedtünk egymás testével, de a szex még váratott magára. Különlegesnek szerettük volna. Halk zene, gyertyák, üres lakás. De négy hónap után ketté váltak útjaink. Nem azért mert nem szerettük egymást, hanem közbe szólt az élet. Eltelt 1 év, miközben ismerkedtünk másokkal , túl estünk az első szexen is. De elmaradt a különlegesség. Egyikünk se nagy szerelemből tette, csak úgy megesett. Az 1 év elteltével újra összehozott minket a sors. Újra összejöttünk. Én már végzős voltam,ő pedig egyetemista. Távkapcsolatban éltünk, és csak hétvégente találkoztunk, Olyankor megbecsültünk minden pillanatot amit egymással tölthettünk, de a szexet nem akartuk elsietni. Azt szerettük volna, hogy különleges legyen, ahogy a kapcsolatunk is az volt. 1 hónap telt el ,hogy újra összejöttünk, amikor úgy éreztük történjen meg aminek meg kell történnie. Nagyon kívántuk , és szerettük is egymást. Minden porcikánk kívánta a másikat. De ahogy elkezdődött volna az aktus... A párom lelankadt. Nagyon megijedt, és végig ment azokon a fázisokon amiket az elején említettem. Lefagyott, megrémült, dühös volt magára, és szégyellte is a dolgot. Hiába nyugtattam nem segített. Pedig engem abszolút nem rázott meg a történet. Nem estem kétségbe, hogy nem kíván, mert tudtam nem erről van szó. Gondoltam előfordul az ilyesmi, és próbáltam kedves lenni, és megértő. Nem értettem miért esett kétségbe, hiszen nem dőlt össze a világ, ilyen a nőkkel is előfordulhat, mégha nem is ilyen látványosan. Akkor, ott láttam rajta, hogy kicsit összeomlott és befordult.Biztosan nehéz lehetett, de én nem éltem meg ekkora tragédiának. Az viszont sokkal szimpatikusabb volt amikor másnap emelt fővel szembenézett a dologgal, és próbáltuk humorral megoldani a helyzetet. Megbeszéltük, hogy várunk addig míg minden gördülékeny nem lesz. Tudom, hogy nagyon szerette volna, hogy megtörténjen, és valószínüleg nagyon rágörcsölt a dologra. De egy hét múlva minden működött, mint a karika csapás. Azóta is együtt vagyunk, és minden a legnagyobb rendben van.
Női szemszögből azt mondanám, hogy ne ijedjük meg ha ilyesmi történik. Sok minden okozhat ilyen problémát. Fáradtság,sőt gyakran alkohol is állhat a háttérben, illetve a megfelelési kényszer sem ritka. De ne kenődjetek el fiúk, mi nők nem tartunk ezért kevesebbnek titeket. Fontos, hogy támogassuk, bíztassuk szerelmünket, hiszen nem jön el a világ vége, ha egyszer-egyszer nincsenek jó formában! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése