Tartósságvizsgálat

Minden kezdet nehéz.

Legalábbis ezt mondja mindenki. Nos, ez szerintem nem igaz.

Bármibe is kezdesz, az elején még ott van a rengeteg lehetőség, hogy mi lesz a vége. Azután jön a meló része, és ahogy készül a mű, egyre kevesebb módod van változtatni.

Tudnod kell előre felvázolni, hogy mennyi időt fog igénybe venni a munkád. 

Ha pedig az idő múlásával az egész értelmetlenné válik, el kell tudni engedni. De nem úgy, hogy össze vissza csapkodsz és dühöngsz, majd a végén a földhöz vágod az egészet, hogy az ezer felé törjön. Higgadtan félre kell tenni, és belenyugodni, a ténybe, hogy nem működött.

Ugyan ez vonatkozik a párkapcsolatokra is. Szeretnék adni neked néhány fontos tanácsot az együttlétetek mérlegelésével kapcsolatban.

Ha pillanatnyilag egyedülálló vagy, akkor is nyugodtan olvasd végig a cikket, ugyanis később neked is jól jöhetnek a tippek!

Oké. Akkor tegyük fel, hogy túl vagy pár randin, és kezd komolyra fordulni a dolog a kiszemelttel. Mi ilyenkor a teendő?

Első és legfontosabb feladatod, hogy mindig látnod kell kívülről a kapcsolatodat. Ez azt jelenti, hogy teljesen objektíven, függetlenül a pillanatnyi érzésedtől, tudjad, hogy merre tart a dolog. Mintha idegenként tekintenél saját magatokra.

Ez azért hangzik bonyolultnak, mert az is. De igyekszem a többi szempont segítségével részletezni ezt az átfogó tippet.

Ne lovaljuk bele magunkat túlságosan a dologba! 

Vágyaink bármennyire is ellenkeznek ezzel, tudni kell követni a tempót. Ha elsieted, vagy netán épp túl lassan haladsz, akkor másképp fogod megélni a saját kapcsolatodat! Az egészet sokkal könnyebb átlátni, ha mindennek megadod a maga idejét. Így a másik félnek is lehetősége lesz mérlegelni a szándékait veled kapcsolatban. Amikor az egyik fél azt mondja, hogy nem tudja pontosan, mit érez, az azt jelenti, hogy nem volt elég jó a tempó.

"Házi nyúlra nem lövünk!" 

- tartja a mondás. Ezt mindenki ismeri, de kevesen tudják, miért is nem szabad igazából. 

Az egyik oka nyilván az, hogy az esetleges szakítás után kellemetlen dolog továbbra is nap mint nap találkoznod kell az exeddel, a munkahelyen, vagy a suliban.

A másik, fontosabb oka, hogy teret kell hagyni egymásnak. Egy ilyen kapcsolat az elején a legérzékenyebb. Nem előnyös sülve-főve együtt lenni, mert hamar ellaposodhat a szenvedély.

Nekem az összes barátnőm "házinyúl" volt az általános iskola és a gimi alatt is. Végül teljesen váratlanul egy távkapcsolatnak induló próbálkozás nőtte ki magát igazi szerelemmé. 

Most visszagondolva, akkoriban pontosan annyiszor találkoztunk a lánnyal, ahányszor kellett. De ez korántsem az a sűrűség volt, amit akkor szerettünk volna. Nyilván a hét minden egyes napját együtt akartuk tölteni, de nem lehetett. Viszont, ha így lett volna, nem biztos, hogy még együtt lennénk...

Ez egy tökéletes példa szemléltetni azt, hogy nem mindig az a jó, amit pillanatnyilag jónak látunk. Azonban ezerből egyszer esik meg ilyen, hogy az élet szabja meg a szabályokat. A többi esetben nekünk kell erre odafigyelni. Épp ezért mondok most magamnak ellent a következő tanáccsal:

Kerüld a távkapcsolatot!

Komolyan mondom! Kész szenvedés az egész. Minden külön töltött idő tízszer annyinak tűnik. És a legtöbb esetben nem is lesz jó vége.

Ha egy pár életében olyan változás következik, ami távkapcsolathoz vezet, bizony el kell gondolkodni, hogy érdemes-e ilyen áron folytatni. Sok szenvedéstől és csalódástól menthetitek meg magatokat, és a másikat is, ha okosan döntötök. 

Kérjük ki valódi külső szemlélő véleményét!

Könnyebb objektíven nézni a kapcsolatodat, ha esetleg van a pároddal egy közös barátotok, aki jól ismer mindkettőtöket. Ha megbíztok benne, kérjétek meg, hogy őszintén mondja el rólatok a véleményét. Persze ekkor sem szabad vakon követni a tanácsait, csupán megfontolni.

Azért írtam a közös barátot, ugyanis a kapcsolatok nagy része a két fél baráti kötődéseinek lazulását okozhatja, ha különbözők a baráti körök. Így a választott barát nem biztos, hogy el tud vonatkoztatni az önös érdekétől, hogy a párod helyett vele foglalkozz többet. (Erről a szituációról később egy erről szóló bejegyzésben részletesebben is írok majd)

Ne írj le hamar egy kapcsolatot! 

Mostanra tehát megtanultuk, hogy tudni kell véget vetni egy párkapcsolatnak, ha az nem működik kellőképp.

De ugyanakkor meg is kell róla bizonyosodni, hogy tényleg nem működik, vagy az aktuális konfliktus kettőtök között csak egy hullámvölgy, amin idővel át fogtok siklani.

Nos, én mindig azt mondom, hogy egy kapcsolat addig él, amíg mindkét fél életben akarja tartani. Nem bonyolultabb ennél, csak tisztában kell lennünk azzal, hogy mit akarunk.

Tegyük fel a kérdést, hogy meg akarjuk-e menteni az együttlétünket. Ha igen, akkor igenis küzdjünk érte, és ne hagyjuk, hogy kifolyjon a kezünk közül!

Ennyi lett volna mára az ötletbörze, remélem tudtam segíteni. Ha tetszett, szívesen állok rendelkezésre, további tanácsokkal!

;)